-         Ő hol van?

-         Elment a faluba. Segít Kaedének, és Miroku is vele ment.

-         Ahha.

-         Itt vagyunk, Kagome, felküldted Hitot?

-         Persze. Felmész te is Medi?

-         Rohanok!

-         Na, mi is megyünk, mielőtt Hito megint kezdi.

-         Menjetek.

-         Inuyasha, mi legyen a vacsi?

-         Nekem mindegy.

-         Akkor lesz pattogatott kukorica, az, gyorsan kész lesz, még jó, hogy nem kell hozzá feltétlenül mikrohullámú sütő.     

-         Ok.

-         Ez nem ér! Nesze.

-         Hoppá, mi ez a csörömpölés.

-         Au. Most visszakapod!

-         Álljatok le! – kiáltott be Inuyasha, mikor meglátta, hogy gyerekei félig szellemként verekednek. Hito épp Medi lábát taposta, míg a lány a fiú fülét húzta.

-         Nem tehetek róla, de elvette a plüssömet!

-         Jajj, hogy oda ne rohanjak.

-         Add vissza!

-         Nem adom, inkább széttépem! – kiáltott Hito, majd kettévágta a plüsskutyát. Medi azonnal sírva fakadt.

-         Nem igazság! – kiáltotta, majd elrohant, és becsapta a szobájának ajtaját. Persze tudta, hogy valaki be akar majd menni, ezért egy varázsigét rakott az ajtóra, melyeket a nagyobbik Mirokutól kapott előző születésnapjára.

-         Ezért még számolunk, addig is befelé!

-         Úgy sincs kedvem veled egy levegőt szívni.

-         Nem is lesz rá lehetőséged egy jó ideig! – ordította Inuyasha, majd fiára csukta az ajtót.

-         Mi történt? – kérdezte Kagome, mikor följött.

-         Hito, már megint nem bír magával.

-         Akkor azért sír Medi.

-         Igen, bemegyek hozzá.

-         Jó, én addig beszélek Hitoval.

-         Ok. – Inuyasha ki akarta nyitni az ajtót, de nem tudott bemenni.

-         Medi, kérlek, engedj be.

-         NEM! HAGYJATOK BÉKÉN!

-         Kérlek.

-         NEM! – Inuyasha nem adta fel, hát kiment a házból, és felugrott Medi ablakához. Azt már ki tudta nyitni, és, bement a lány szobájába.

-         Miért nem engedtél be?

-         Mert. – válaszolt Madison, majd megfordult az ágyon, és sírt tovább.

-         Hitoval miért fújtok egymásra?

-         Mert mindig piszkál, mert, hogy ő fiú, és erősebb…

-         Erről már hallottam, de, akkor miért nem vágsz neki oda egyet?

-         Mert annak én innám meg a levét.

-         Értem. – ekkor meghallották Kagome sikítását.

-         MÁR MEGINT MIT TETTÉL?

-         Én… semmit.

-         Akkor mit keres tesód játéka a szobád közepén kettévágva.

-         Honnan tudjam…

-         Na ide figyelj, még egy ilyen, és azt nagyon megbánod!

-         De félek… (CSATT) – Kagome lekevert neki egy pofont, mire a fiú azonnal bőgni kezdett. – Ez nagyon fájt!

-         Legközelebb nagyobbat kapsz!

-         Menj ki a szobámból!

-         Ki megyek. INUYASHA, GYERE!

-         Kimehetek…

-         Leveszem!

-         Igen?

-         Vedd le az ajtaját.

-         Ne!

-         Akkor viselkedj.

-         Jó. – mondta a kis Hito, és fejét leszegte.

-         Na, azért. Ma itt maradsz, és holnap dél után kijöhetsz. Ok?

-         Igen. Ja, tessék. – mondta Hito, és anyja kezébe nyomta a maci maradványait.

-         Köszi, majd megpróbálom összevarrni.

-         Jó, én meg szeretnék egyedül maradni.

-         Jó, és senki nem fog kérni vacsit?

-         NEM! – hangzott a két ajtó mögül a válasz.

-         Akkor én se kérek.

-         Én meg egyedül meg nem eszek annyit, úgyhogy megyek fürdeni.

-         Ok, menj csak, én, meg addig járok egyet.

-         Megegyeztünk.

-         Ja, Kagome, ha végeztél, gyere szólni.

-         Persze, te hova mész?

-         Kiszellőztetem a fejem.

-         Megértelek. – Kagome felkapott egy törülközőt, meg egy hálóinget, és elment fürdeni. Egyszer csak meglátott egy egeret. – Ááá! SEGÍTSÉG!

-         Mi történt? – rontott be Inuyasha.

-         Ott egy egér! Tűntesd el onnan, mert ha ide mer jönni, meghalok!

-         De, csak egy egér.

-         De útálom őket.

-         Nem kell, így felkapni a vizet.

-         Tűntesd már el!

-         De… - Kagome látta, hogy Inuyasha nem akar tenni semmit ellene, így törölközőben kirohant, és felvette a hálóingjét. – Hova mész?

-         Fel, ott nincsenek egerek.

-         Gyere vissza, mindjárt elviszem.

-         Nem kell. Már kijöttem.

-         Kagome…

-         Hagyj békén! – Inuyasha elhajította az egeret, majd Kagome után futott.

-         Kagome, állj meg!

-         Nem.

-         Mi ez a vita? Aludni szeretnék. – jött ki álmos szemekkel Medi.

-         Semmi különös, menj vissza aludni.

-         Ok.

-         Jó éjt!

-         Áh! – hőbörgött Inuyasha, majd sarkon fordult, és bement a hálószobába.

-         Inuyasha? Hová tűnt? – Kagome bement a hálószobába, de mikor meglátta Inuyashát, a fiú gyorsan kiugrott az ablakon, hogy Kagome ne tudjon utána menni. – Várj Inuyasha!

-         Hagyj békén!

-         Inuyasha! „Ilyen nincs!” – gondolta Kagome, majd bevette magát a párnák közé, s úgy sírt. Inuyasha, csak késő este ért haza. Kagome addig egy cseppet sem aludt, csak sírt, és sírt. Mikor Inuyasha meglátta a síró Kagomét, nagyon meglepődött.

-         Kagome?

-         Inuyasha! – csillant fel a lány szeme, s kedvese nyakába ugrott.

-         Miért nem alszol?

-         Hát…

-         Hagyjuk, sejtem. – Kagome, csak bólintott.

-         Most, már tényleg aludj.

-         Jó! – válaszolt mosolyogva a lány, majd Inuyasha megcsókolta.

-         Ááá!

-         Ez nem Medi volt? – ijedt meg Inuyasha.

-         De! – Kagome kinyitotta az ajtót, és látta a hisztiző Medit.

-         Mi történt?

-         Megyek, megfojtom Mirokut.

-         A kicsit, vagy a nagyot?

-         A kicsit.

-         Miért?

-         Ezért! – majd lemutatott az ablakon.

-         MIROKU!

-         Tessék? – jött ki a kunyhóból álmos szemekkel a nagyobbik.

-         Nem te, a kisebbik.

-         Jah, akkor visszamegyek.

-         Ok.

-         Hová tűnt Madison?

-         Te… te… bunkó, ezt jobb, ha abbahagyod! – kiabált a félig szellem lány, és ahol tudta, ütötte Mirokut.

-         Au, ez fájt, hagyj már! Au.

-         Inuyasha, ezek tőled tanultak verekedni?

-         Nem, előttük sose verekszek.

-         Nem látszik. Na, menjünk aludni.

-         Ok, várjál, csak.

-         Mi a baj Inuyasha?

-         Hito nem ébredt fel?

-         Tényleg, ilyen nincs.

-         Megszökött?

-         Nem hiszem, azt csak láttad volna, amikor sétálsz.

-         Attól megnézem. – mondta, s bekopogott.

-         Igen?

-         Mit csinálsz?

-         Nézem a műsort. Medi, nagyot tud ütni.

-         Jah, még mindig veri?

-         Aha.

-         Na, megyek aludni, te addig figyeld tesód, hogy el ne menjen.

-         Ok. Jujj, szinte sajnálom Mirokut.

-         Kellet neki kötözködnie.

-         Jön Medi! – ekkor odalenn becsapódott az ajtó.

-         Még egyszer próbálja meg az előbbit, és megbánja!

-         Hello.

-         Jajj, felébresztettelek, bocsi.

-         Semmi baj. - Végre sikerült mindenkinek elaludnia. Reggel kicsit jobb kedvűben ébredtek. Kagome szokás szerint reggelit készített, Sango segített neki. Az ikrek a szobájukban maradtak, a kicsi Miroku pedig még aludt. Elég korán keltek, ugyanis fel akarták éleszteni Kougát. Inuyasha emiatt kicsit morcos volt. Kagome azonban megnyugtatta:

  -Nyugi Inuyasha, tudod, hogy csak azért ébresztem fel, hogy Ayaméval lehessen, és hogy a farkasoknak újra legyen vezére.

  -Jól van, akkor nem aggódok, ha te mondod. - Elmentek a sírhoz, és Kagome elmondott valami varázsigét, majd Sango ráöntött a sírra valami piros löttyöt. Hirtelen kéken kezdett fényleni, és erős aura jelent meg körülötte. Kouga alakja kezdett kibontakozni. Felállt, és Kagoméhoz lépett.

  -Köszönöm Kagome, hogy életre keltettél. Tudom, hogy már nincs esélyem nálad, mert te az Influenzát szereted.

  -Igazad van, én INUYASHÁT szeretem. És még két gyönyörű gyerekem is született tőle.