-         Igen, de legalább nem verekednek.

-         Igaz, de kéne valami hangzavar, vagy valami…

-         Értelek. – a nap gyorsan eltelt. Inuyasha nem volt túl jó kedvében, hisz hiányoztak neki a kicsik, de Kagome jó kedvre derítette.

-         Kagome…

-         Igen?

-         Nincs kedved fürdeni egyet?

-         De, menjünk. – lementek a tóhoz, és úgy pancsoltak, mint a gyerekek. Majd egy kicsit lenyugodtak, Inuyasha nekitámaszkodott egy sziklának, Kagome pedig az ölébe dőlt.

-         Szeretlek. – mondta Inuyasha.

-         Én is, ne haragudj, hogy mostanában olyan ingerült voltam, de ezek az ikrek nagyon rosszak tudnak lenni.J

-         Tudom, engem is sokszor kifárasztanak. - egymásra mosolyogtak, majd hátradőltek, és senki nem szólalt meg. Ki voltak merülve. Pár perc múlva Inuyasha észrevette, hogy Kagome elaludt, ezért megfogta és kivitte a vízből. Felöltöztette, meg persze ő maga is felöltözött, és hagyta aludni Kagomet.

Este:

Kagome felébredt, mire Inuyashának felcsillant a szeme.

-         Látom, felébredtél.

-         Hümm? – kérdezte Kagome, de még annyira fáradt volt, hogy lusta volt kinyitni a száját.

-         Jól aludtál?

-         Aha, de még fáradt vagyok. Legszívesebben átaludnám az egész hetet.

-         Akkor aludj csak, hisz most senki se zavar.

-         Rendben.

-         Szép álmokat!

-         Köszi. – a lány már el is aludt. Éjfél tájt ébredt fel. Látta, hogy Inuyasha nem alszik. Felült és odabújt hozzá. – Miért nem alszol?

-         Nem vagyok álmos.

-         De, jót tenne egy kis alvás…

-         Cuh.

-         Inuyasha!

-         Hümm?

-         Muszáj mindig duzzogni?

-         Jól van, na…

-         Nincs jól!

-         Miért, mit kéne tennem?

-         Én tudjam?

-         Igen.

-         Áh. Lemegyek egy pohár vízért.

-         Jó.

-         „Nem igaz, hogy mindig duzzognia kell… áhh…” – Kagome felvitte a vizet, de Inuyashának hűlt helye volt. – INUYASHA! – a lány ijedtében elejtette a poharat, és odarohant az ablakhoz. Ott meglátta Inuyashát, amint Kougával veszekszik. – INUYASHA!

-         Igen?

-         Miért nem szóltál, hogy ki fogsz menni?

-         Mert nem tudtam, hogy idejön ez a rühes farkas, mert eszébe jutott, hogy kellesz neki.

-         Fogd be Pincsi! – rivallt rá Kouga, mire Kagome lement a fiúkhoz.

-          Kouga, menj el innen. Elegem van abból, hogy nem jössz. És, ha jössz, akkor, amikor segítség kéne.

-         De… - hökkent meg Kouga Kagomén.

-         Tudod, hogy Inuyashát szeretem. Gyere Inuyasha, menjünk föl!

-         Jó. – ezzel a pár kézen fogva elment, s így egyedül hagyva Kougát.

-         Kagome, jól leteremtetted…

-         Jah, tudom, de, ha egyszer ezt, muszáj volt.

-         Értem. – erre megcsókolta Kagomét, ki meghökkentsége ellenére visszacsókolt. Bementek a házba, Inuyasha kicsit elálmosodott.

-Inuyasha, nem lenne jobb, ha lefeküdnél? Neked is pihenned kellene. – aggodalmaskodott Kagome.

-Jó, jó, lefekszek, de ha valami baj van, azonnal szólj.

-Rendben, csak aludj. - Inuyasha elég könnyen elaludt. Kagome készített magának „reggelit”.

Egy hónap múlva:

A gyerekek még maradni akartak, így még hagyták őket, mert úgy nézett ki, nagyon szeretnek ott lenni. Kagome különös hangokat hallott kintről. Gyorsan felkapta az íját, és kirohant. Egy hatalmas nagy fülű gnóm állt vele szembe. Nem akarta zavarni Inuyashát, ezért úgy döntött, egyedül száll szembe a szörnnyel. Kilőtt egy nyilat, mire a szörny meghalt, és hangos puffanással a földre esett. Erre a hangra, még Inuyasha is felébredt, és kirohant Kagoméhoz.

     - Mi történt?

-         Semmi, csak volt itt egy szörny, és lelőttem.

-         Nem úgy volt, hogy szólsz, ha valami baj van?

-         Jó, csak olyan édesen aludtál. (mert itt is úgy jött ki, hogy meg kellett ígérnie Kagomének, hogy szól, ha valami baj van.) Én, meg nem akartalak fölébreszteni.

-         És, ha megsérülsz?

-         De nem sérültem meg. Látod! – Inuyashának semmi kedve nem volt veszekedni, így bement a házba. Kagome utána ment. Mivel a fiú visszafeküdt aludni, Kagome felment hozzá, és oda ült az ágy szélére. – Most nem szólsz hozzám?

-         De.

-         Akkor, mi a baj?

-         Az, hogy mi lesz, ha valami bajod esik?

-         Ne aggódj, nem fog. – mondta Kagome teljesen nyugodtan, majd megcsókolta a fiút.

-         Biztos?

-         Igen. – válaszolt, majd befeküdt Inuyasha mellé, és a fiú kapva-, kapva az ajánlatot átölelte.

-         Ne haragudj!

-         Semmi baj, és jó éjt.

-         Neked is. – mondta Inuyasha, majd elaludt. A pár egymás karjaiban aludt, s ebben semmi sem gátolta őket. Másnap reggel gyönyörű, napsütéses napra ébredtek. Inuyasha kelt fel elsőnek, látta, hogy szerelme még alszik, ezért nem akarta felkelteni. Gondolta, meglepi kedvesét, és elkészíti neki a reggelit. Mikor elindult, Kagome felébredt, és elkezdte keresni Inuyashát.

-         Inuyasha?

-         Itt vagyok.

-         Akkor jó. Nem tudod Mirokuék mikor, jönnek? Hát, ha lenne kedvük piknikezni ma piknikezni?

-         Nem tudom…

-         Akkor ketten megyünk. – ekkor valaki kopogott. Kagome kinyitotta az ajtót, s akkor vette észre, hogy Sango az. – Szia, Sango, nincs kedvetek piknikezni…

-         Nincs, mer Mirokuban valahogy, kezd feléledni Kikyo, ha nem eresztjük ki egy varázsigével Miroku meghal!

-         Jajj, ne… Hozom a varázsigét. – mondta ijedten a lány, majd felrohant. Előkapta Medi dobozából a megfelelő cetlit, majd visszafutott Sangohoz. – Ezt tedd a kezére.

-         Ok, köszi. – mondta Sango, majd visszafutott a házukba.

-         Mi történt? – kérdezte Inuyasha.

-         Mirokuban kezd feléledni Kikyo.

-         Ki… Kikyo.

-         Igen. Na menjünk piknikezni, Sango kiűzi belőle Kikyot, mi addig menjünk. – mondta Kagome, de Inuyasha eltűnt. – „Biztos futott a drága Kikyojához… ilyen nincs” – gondolta a lány, majd sírva elfutott.

-         Inuyasha, te mit keresel itt? – kérdezte ijedten Sango. – Ugye, nem Kikyohoz jöttél! Ugye nem?

-         Hát, izé… de. Úgyhogy ajánlom, hogy élje túl.

-         Inuyasha, mi lesz Kagomével, a házasságotokkal, És a kicsikkel? – ekkor Inuyasha lesütötte a szemét, pont, amikor Kikyo kilépett Miroku kezéből.

-         Inuyasha… hát visszajöttél hozzám?

-         Felejtsd el! – ekkor a fiú kiment a házból, de Kagoménak hűlt helye volt. – „Hol lehet, lehet, hogy elrohant? Már megint megcsináltam a bajt. Hümm? Még érzem az illatát!” – Inuyasha Kagome illatát követve megtalálta. A lány még mindig sírt. Inuyasha odament hozzá, mire a lány felnézett.

-         Hát, te mit keresel itt? El akarod mondani, hogy menjek el, mert te Kikyot szereted?

-         Nem, érted jöttem, gyere, menjünk haza. Vagy nem jössz velem? – mondta Inuyasha egy sanda mosoly kíséretében. Kagome azonnal a nyakába ugrott, és megcsókolta.

-         Megyek… - mondta, majd elájult.

-         Kagome! – Inuyasha felkapta Kagomét, majd elrohant a falu új orvosához, mert Kaede nem volt háznál. Az orvos megvizsgálta a lányt, majd felébresztette. Kifaggatta, mire kiderült, hogy Kagome terhes. A lány rögtön felállt, és kiment Inuyashához.

-         Inuyasha!

-         Na, mi újság?

-         Semmi különös, csak, megint terhes vagyok. – ekkor Inuyasha felkapta Kagomét, és úgy vitte el a házukig, hol Kikyo már várta őket.

-         Szóval kézbe hozod a kis cafkát, mi?

-         Nem cafka!

-         De, igen. És, most szépen velem jössz!

-         Nem!

-         Akkor megölöm azt az átkozottat. – mondta, majd előrántott egy nyilat, mivel eltalálta Kagome egyik kezét.

-         Fejezd be Kikyo! Vagy ha nem, megöllek még egyszer!

-         Nem, most a hasába lövök, és majd nézheted, ahogy elvérzik.

-         Ne!

-         Miért, tán őt jobban szereted?

-         Igen, és van két gyerekünk, sőt Kagome most is terhes, úgyhogy ne merd bántani! – Kikyo kilőtt egy nyilat, de Kagome elugrott előle, majd odafutott Kikyohoz, és behúzott neki egyet.

-         Ne merd még egyszer, értetted? – rivallt rá Kikyo Kagoméra.

-         Inu… yasha.

-         Kagome, el ne ájulj! – mondta, majd odafutott, mire Kagome a kezébe esett. – Kikyo menj innen! Nincs rád időm.

-         Nem értelek Inuyasha, mit szeretsz te ebben a kislányban. Állítólag olyan, mint én, de szerintem picit sem hasonlít rám. Na mindegy, csak azt akarom mondani, hogy nem foglak átengedni ennek a csitrinek. Te az enyém vagy, nem egy kislányt érdemelsz, hanem egy érett nőt. Jegyezd meg jól, még visszajövök.

-         Nem foglak várni, hidd el. És ha már itt tartunk, Kagome érettebb, mint te. Ő biztos nem csapna ekkora jelenetet. Most pedig tűnj el.

-         Viszlát, még hallasz felőlem.

-  Végre, elment. Kagome, jaj, remélem jól vagy. Kérlek, ébredj fel!

- Inu… yasha. Ugye elment Kikyo.

- Igen, elment, ne foglalkozz vele, te és a baba jól vagytok? Gyere, menjünk el a falu orvosához, nézessük meg a kezedet.