-         Menj inkább Ayaméhez, ő biztos szívesen lenne az asszonyod, csak rólam kopj már le! – ordította Kagome.

-         Bizony, hallottad. Viszlát farkaska- mondta Inuyasha nagyképűen, majd a kezébe vette Kagomét, és visszamentek az ikrekhez. Szerencsére ott nem történt semmi baj, legfeljebb annyi, hogy megint civakodtak, de most az volt a vita tárgya, hogy Medi rálépett Hito lábára.

-         Most mi a baj. – kérdezte unottan Kagome, pont mikor Inuyasha átváltozott.

-         Medi rálépett a lábamra.

-         De nem direkt.

-         De, biztos, hogy direkt tetted.

-         Nem igaz.

-         ÁLLJ! Inkább menjetek aludni.

-         Nincs kedvem, úgy nem tudok senkivel beszélgetni. – mondta Hito.

-         Akkor menjetek a mi szobánkba, de ne halljam azt este, hogy megint vitáztok.

-         Ok.

-         Megegyeztünk. – csillant fel az ikrek szeme, majd felrohantak.

-         Mennyi baj van velük. – sóhajtott fel Inuyasha.

-         Gyerekek. – ekkor kopogást hallottak. Kagome nyitott ajtót. – Inu… yasha…

-         Mondd, Kikyo, te hogy kerülsz ide?

-         Természetesen megölni a cafkát, Inuyasha, téged, meg magammal vinni a pokolba.

-         Erről mondj is le.

-         Nem fogok.

-         Medi, Hito!

-         Igen anya? – néztek le egyszerre az ikrek a lépcsőfordulóból.

-         Van kedvetek elintézni a papnőt?

-         Persze! – kiáltották egyszerre, majd megrohamozták a nőt. Medi elkezdett énekelni, míg Hito leterítette, és püfölte. Kikyo megadta magát, így Inuyasha a szélbordával megölte volt szerelmét. A harc után az ikrek a szülői hálóba mentek, míg a felnőttek, pedig megvetették a kanapét. Befeküdtek az ágyba. Kagome Inuyasha felé fordult.

-         Jó éjt. – mondta a lány.

-         Neked is.  – fordult oda Inuyasha. Kagome elkapta Inuyashát, magához rántotta, majd forrón megcsókolta. Órákig, tűnő percekig így voltak, majd a lány elengedte párját.

-         Aludj jól!

-         Te is. – mind ketten elaludtak. Másnap reggel csodásan sütött a nap. Inuyasha ébredt fel elsőnek.

-Régen volt már ilyen nyugodt, békés reggelünk. – mondta magában, miközben az eget bámulta- és az ikrek még alszanak. Hogy hogy ilyen nyugalom van? - Inuyasha felment megnézni az ikreket. Elállt a lélegzete, mikor belépett a szobába. Azonnal lerohant, felébresztette Kagomét.

-Kagome, az ikrek… eltűntek.

-Mit beszélsz, Inuyasha? – mondta álmosan a lány.

-Medi és Hito, nincsenek a szobában, és sehol máshol sem, nem érzem a szagukat sem.

-De hát, hova mehettek, vagy elvitték őket?

-Nem érzem, hogy járt volna itt valaki.

-Keressük meg őket, jaj, remélem nincs semmi bajuk. - Elindultak az erdő felé, mert Inuyasha arra érezte kicsit az illatukat. Mindketten nagyon idegesek voltak. Eközben az ikrek egy virágos réten mentek.

-Hito, biztos vagy benne, hogy anyuék nem fognak aggódni miattunk?

-Persze hogy nem, ne hisztizz Medi, hisz mindig csak idegeskednek miattunk, most legalább nyugalmuk lesz kicsit, ők is örülni fognak. - A kislány igaznak találta testvére szavait, így csendben követte. Egy erdőhöz értek, amit Medi ismerősnek talált.

-Hito, hol vagyunk? Olyan ismerős ez a hely, és olyan félelmetes.

-Csend, ha azt akarod, hogy többé ne keljen a szüleinken Kikyo és Kouga miatt idegeskednie, kövess. – Medi vonakodva követte testvérét. Hito felállt egy nagy kőre, és egy varázsigét mormolt. – Te jössz! – Medi is elmondta.

-         Na, elmondtuk, mostmár menjünk vissza, mert apu dührohamot kap!

-         Én még maradok…

-         Ahogy gondolod… - Medi a legnagyobb sebességével elkezdett futni, mígnem nekiment Inuyashának.

-         Medi? Mit keresel te itt?

-         Én, csak Hitoval jöttem, egy titkos dolog miatt, de ő nem akart hazamenni, én meg igen, mert attól félek, hogy aggódtok értünk. – Inuyasha mérgesen nézett lányára, majd leguggolt hozzá.

-         Mi az a titkos dolog?

-         Titok.

-         Menjünk, keressük meg a tesód.

-         Ok. – keresték Hitot mindenütt. Egyszer csak meglátták a fiút, amint valami varázsigét mond. Medi megijedt. – Hito, elég, ne olvasd tovább. – ugrott a lány testvére felé, de az egy erőhullámmal meglökte testvérét. Medi fejjel előre nekiment egy fának, és betörte a fejét.

-         Medi… - még jó, hogy Kagome is ment. Gyorsan bekötözte Medi fejét, aki addigra magához tért.

-         Anyu?

-         Itt vagyok, ne aggódj. – mosolygott rá édesanyja, majd felvette a lányát, ki észrevett valamit Hitoban, Kagome is látta.

-         Anyu, egy porszem az ékkőből.

-         Látom, de ezt nem tudom kiszedni. Vajon mióta lehet benne?

-         Én kiszedem. – a lány kiugrott anyja kezéből, és a kezét Hito elé tartotta, ekkor a fiú rózsaszínen fénylett, és felemelkedett. Medi kezébe esett a porszem. Hito magához tért, mint egy aranyos kisfiú.

-         Mi történt?

-         Semmi különös, gyere, menjünk haza!

-         Jó, de előbb még valami… mi történt Medi fejével? – elmondtak neki mindent.

Haza mentek, és lenyugodtak a kedélyek. Eltelt pár hónap. Kagome már a kilencedik hónapban járt, egyre több fájdalma volt. Érezte, hogy hamarosan meg fog születni a baba. Inuyasha és Kagome épp az erdőben sétáltak, mikor Kagome hirtelen rosszul lett.

-         Inuyasha, azt hiszem, jön a baba! Vigyél a kunyhóba, kérlek!

-         Rendben, tarts ki addig. Sango biztos otthon van.- Inuyasha úgy rohant kedvesével, mintha ágyúból lőtték volna ki – Sango, itt vagy?

-         Itt, mi történt?

-         Megindult a szülés, itt van Kagome, segíts neki, kérlek!

-         Rendben, bent szeretnél maradni?

-         Ö… Ööö, én inkább kint megvárnám.

-         Oké. - Sango a világra segítette Kagome kisbabáját, csodálatos kislánya született, akit Naominak neveztek el. Nagyon boldogok voltak. Azonban az egyik nap Kagomének nagyon furcsa érzése támadt. Rossz érzése.

-         Inuyasha, olyan rossz érzésem van.

-         Hogy érted ezt?

-         Nem tudom, de szerintem valami nagyon szörnyű dolog fog történni a közeljövőben.

-         Lehet. Nekem is furcsa érzéseim voltak mostanában. Mi van a babával? Ő jól van, ugye.

-         Igen, Naomi nagyon jól eszik, remélem nem vele fog történni valami.

Eközben az erdő mélyén:

„Jaj, Naraku, remélem sikerül felélesztenem téged. És akkor végre végezhetünk azzal a két semmirekellő alakkal.”- gondolkozott hangosan Kikyo, miközben egy varázsigébe kezdett bele. Pár perc elteltével az egész erdő hatalmas fényben úszott. Egy sötét alak kezdett kibontakozni, Naraku volt az. Odasétált Kikyohoz, és a fülébe súgott:

-Köszönöm… Gyere, most ki kell dolgoznunk egy tervet.

-Köszönöm Naraku a segítségedet. Bízok benned. - Eltűntek.

Eközben Inuyasháéknál:

Eltelt pár hét, a kis Naomi már két hónapos volt. Sötét, borongós nap volt. Inuyasha, Kagome az ikrek és Naomi a kunyhóban voltak, mikor villámcsapások közepette megjelent Kikyo, oldalán Narakuval.

-Inuyasha, itt van Kikyo és Naraku.

-Mi? Az hogy lehet, hisz halottak, nem?

-Mit tegyünk?

-Fogd az ikreket és Naomit, és azonnal meneküljetek, menjetek át a ti világotokba.

-De… mi lesz veled?

-MENJ! - Kagome elrohant a gyerekekkel, azonban mikor visszafordult, és látta, hogy Inuyasha már most nagyon rossz állapotban van, így szólt:

-Hito, vidd a testvéreidet a másik világba, és maradjatok ott. Bármi történik velünk, ha nem megyünk értetek, soha többé ne gyertek ide vissza! Rendben?

-Igen, szeretlek anyu, mind szeretünk titeket – mondta, majd sorba megölelték anyjukat, és elmentek. Kagome odafutott, és segíteni próbált. Megtámadta Kikyot. A papnő azonban gyorsabb volt, és megsebezte a lány hasát. Kagome vértócsában feküdt, Inuyasha is nagyon rosszul nézett ki. Kagome kilőtt egy nyílvesszőt, ami eltalálta Kikyot. A papnő a földre rogyott és ezeket mondta:

- Ne aggódj, te boszorkány, hamarosan elérkezik a te végzeted is, sőt, szerintem, épp itt jön. - Kagome megfordult, és látta, hogy Naraku ott áll a háta mögött. Felemelte a nyakánál fogva. Inuyasha amint meglátta Narakura támadt, de ezzel csak annyit ért el, hogy a gonosz keresztülszúrta a mellkasát.

-Inu… Yasha! – nyögte Kagome, aki már alig kapott levegőt, ráadásul a sebe is rettentően vérzett. Naraku elengedte, és Inuyasha mellé dobta. A szerelmesek megfogták egymás kezét, mindketten sírtak, tudták, hogy itt a vég.

-Kagome… szeretlek, ne haragudj, hogy sokszor olyan kibírhatatlan voltam, nem akarom, hogy úgy emlékezz vissza rám, mint aki folyton csak kiabált veled.

-Ne mondj ilyeneket Inuyasha – mondta Kagome, aki nagyon nehezen tudott már beszélni – soha nem gondoltam rád úgy, mint aki folyton kiabál. Nagyon szeretlek, de azt hiszem, nem lesz már időm, emlékezni rád, mert ez a nap a mi végzetünk. - Utolsó erejükkel megölelték egymást, egész testükben remegtek, Naraku pedig csak állt és nézte a szenvedő párt. A két test egybefonódott, majd együtt vették utolsó lélegzetüket. Naraku elégedetten elsétált mellettük. Lenézett Kikyo hamvaira, majd elrepült.

Hito és Medi az egészet látták. Medi testvére karjaiban zokogott. Egy bokor mögött bújtak meg, miután átvitték Naomit. Mindketten nagyon szomorúak voltak, reszkettek a fájdalomtól, hogy elveszítették a szüleiket. Sírva mentek vissza a modern Japánba, hogy ott éljék le az életüket.

Folytatjuk…

                  Bettina, és Barbiemanci